Karácsony Gergely (MSZP-P miniszterelnök-jelölt) és Molnár Gyula (MSZP elnök) bejelentették, hogy törvény(csomag) keretében kényszerítenék vitára Orbán Viktort a választások előtti pénteken. Ez újra napirendre tűzte a kérdést: Miért nem vitázik Orbán Viktor? 

Péntek éjjel jelent meg a Reflexmanen egy bejegyzés, mely szerint: 

Orbán nem gyáva és az is biztos, hogy bárkit az asztal alá beszélne papír nélkül is...

A feltevés, ha jól értem abból indult ki, hogy Orbán csupán azért nem áll ki vitára, mert magasabb rendű védelmezőnek hiszi magát, eképpen pedig számára nívón aluli a nímand "kétségbeesetten kapálózó" ellenzékivel való vita.

Én azt gondolom ez nem igaz. Ez csupán a díszlet. Az a díszlet amit a már most tökéletesre hangolt FIDESZ szavazóknak építettek gondos kezek hónapok, sőt évek óta. Az a kép miszerint Orbán nem saját gondolatnélküliségét kívánja leplezni, csupán egy megfelelő partnerre, egy méltó ellenfélre vár. Ami ugye (so sad) az ellenzéki oldalon most pont nincs. 

A valóság meglátásom szerint valahol a papírmasé propaganda másik oldalán keresendő. 

A Országgyűlés ülésein hétről hétre tanúi voltunk, miképp értelmezi a kormánypárt az ellenzéki kérdéseket. Ünnepnapnak számított, ha Orbán Viktor megjelent és "válaszolt" az azonnali kérdésekre. Itt bújt ki a szög a zsákból. Ekkor már nem tehette meg, hogy halaszthatatlan közfeladatot lásson el, oda kellett állni és mondani kellett valamit. 

És hát mondott is: zsúrpubizott, szemöldökcsipeszezett boldog karácsonyozott, kifejtette, hogy Habony nem szerepel kifizetési listán (a kérdés nyilván nem ez volt), nem hallotta a kérdést, amit a házszabály értelmében nem lehetett megismételni, KGBélázott.  Csupa előrevivő, korrekt megnyilvánulás. Igaz?  Érdemi választ (ellenzéki képviselőnek) az esetek túlnyomó részében nem adott.

Ezzel pedig senki sem tudott mit kezdeni, ebbe a műfajba ez belefért. Minden egyes alkalommal kifejtette, kifejthette vélt felsőbbrendűségét a "kétségbeesetten kapálózó" ellenzékivel szemben. 

Mindeközben persze interjút sem adott olyan médiumnak ahol akár csak minimális ellenszélben kellett volna küzdenie a vélt, vagy valós igazáért. 

Ez az a mentalitás, ami egy tévévitában már nem kifizetődő. 

Nem vitás, hogy Orbán Viktor tehetséges és rendkívül tapasztalt politikus. Pontosan tisztában van vele, hogy milyen kérdéseket kapna, tisztában van talán az ellenzék legtöbb érvével is. Mégsem fog egy ilyen vitába beleállni. Hogy miért, annak talán két fontos oka van. 

1. Nincs szüksége rá. 

A fent már említett tábor tökéletesen Orbán-hívő. Elég csak megnézni egy-egy kommentet például a kormányhű média valamely tévévitát bíráló, Karácsonyékat nevetség tárgyává tenni igyekvő cikke alatt.

2. Mindezek mellett mégis veszélyes

Mi történne ha Orbán Viktor valóban KÉRDÉSEKET kapna? Bizony kontraproduktív lenne 1-1,5 órán keresztül Sorosozni az egészségügy témájától, az oktatáson át, a korrupciós ügyekig. Mi történne, ha Orbánnak érdemben kellene reagálni ezekre a problémákra? Lehullna a lepel.

Hiszen valójában nincsenek érvek. Nincs olyan kommunikációs szakember akinek a szövege meggyőzne egy független moderátort, egy ellenzéki miniszterelnök-jelöltet és egy teljes országot arról, hogy a választási rendszer igazságos így ahogy van (még úgy sem, hogy ez valójában egy igencsak szubjektív kérdés), hogy az Elios körül semmi látnivaló, hogy teljesen oké két tucat kopasz a NVI-ben, hogy nyugdíjasok is vesznek sertéstelepet csak úgy, hogy más is épít stadiont és kisvasutat a játszótérnek használt szülőfaluban és még sorolhatnánk sokáig. Mészárostól-Rogánig. úgy is, ha vissza sem keresgélünk az ügyek között. 

Pontosan tudja, hogy papírból, vagy papír nélkül, de a tényekkel szemben alulmaradna.